Kimeríthetetlen lehetőség ebben a kertben kapirgálni. Akár hová nyúl is az APEH, számtalan helyen tud fogást találni. Kevés vállalkozás van, amelyik a házipénztárát példásan vezeti.
De nézzük az elejéről!
- Kezdetben volt az a rettenetes gyakorlat, hogy minden árbevétel készpénzben keletkezett. Ez szép dolog elvben. A probléma ott kezdődött, hogy ezek a pénzek nem nagyon kerültek be a cég bankszámlájára. De a kassza egyenlege irreálisan magas lett.
- Ebben a folyamban persze számtalanszor előfordult, hogy a tulajdonos még a bankból is felvett pénzt. Tiszta sor, ezt a házipénztárba befizeti. Jó persze, papíron. Eredmény? Az egyenleg tovább növekedett.
- Találkoztam olyan esettel is, hogy a likviditási gondok miatt hitelt is felvett a cég. A bank meg adott. A pénztárban meg ott csücsült néha nagyságrendekkel több pénz, mint maga a hitel. Hihető gazdasági helyzet? Nyilván nem.
Ezt a gyakorlatot jobb házakban sikkasztásnak hívják. Ha a cég pénzét a tulajdonos sajátjaként kezeli.
De nézzük mit tett a hatóság?
- APEH első körben betett egy információs sort a társasági nyereségadó bevallásba, ahol nyilatkozni kellett a házipénztár egyenlegéről. Az áldozat kiválasztása így már tényleg egyszerű.
- Majd a számviteli törvénybe belecsúsztatott a kormányzat egy újítást. Meghatározta a házipénztár egyenlegének felső határát. Eddig az előző évi bevétel 2 %-a volt a felső határ, 2012-ben ezt 10 %-ra növelte. A kicsi (5 mFt alatti) árbevételű cégeknél 500.000 Ft-os limitet húzott.
- Előírta, hogy legyen pénzkezelési szabályzat.
Remek talaj. Csak ki kell menni, és jöhet a nyuszi sapkája adózás. Ha sok az egyenleg azért, ha rendben az egyenleg, akkor a pénzkezelési szabályzatba lehet belekötni, ha az is rendben van, akkor a bizonylatolás egy biztos pálya. Ha minden rendben van, akkor lehet rovancsolni. Azaz az egyenleget a boltban/irodában/székhelyen leszámolni.
Mi is lett az eredménye ennek a szabályozásnak?
Semmi! A normálisan működő cégek, akik nem az adócsalásra alapulnak, azok általában rendben tartják a házuk táját. A magam gyakorlatában is inkább ez a jellemző. De egy helyszíni APEH csapással biztosan őket is meg lehet leckéztetni. De minimum félelemben lehet őket tartani.
És mi van azokkal, akik számla nélkül értékesítenek, és a házipénztár egyenlegük magas? Köszönik szépen jól vannak. Őket nem macerálja az APEH, mert jószerivel nem is találja őket. Vajon keresik? Néha azt gondolom, hogy nem.
Nem tudom mi a jó megoldás az adócsalások visszaszorítására, de valahogy mindig úgy érzem, hogy csak a könyvelők és a normális céget működtető normális tulajdonosok életét nehezítik, de a cél felé nincs elmozdulás. Pedig ez mindennél fontosabb lenne. Mert akkor nem arra a néhány normálisan adózó vállalkozásra terhelődne rá az egész ország bevétele, hanem egyenletesen mindenkire. De akkor kevesebb lehetne az adó is. Most sok, de a normálisan fizetők is mindig adócsalónak vannak bélyegezve. Nem jól van ez így. Csak nem tudom a megoldást.
Vélemény, hozzászólás?