1989-1990-ben még egy költségvetési intézetnél dolgoztam a könyvelésen. A könyvvizsgálónk egy tüneményes idős úr volt, eredeti szakmáját tekintve jogász. Az 50-es évek sötét időszakában nem engedték ügyvédként dolgozni. Abban az időben a könyvelés egy lenézett szakma volt, hát büntetésből oda tették. Könyvvizsgáló lett, majd adótanácsadó. Rengeteg dolgot tanultam tőle.
Egy időben kénytelen voltam pénztárban is dolgozni, megjelent az egyik nap egy ismeretlennel. Azt mondta rovancsolni fog. Lezártam a pénztárt, lezártam a bizonylatokat, ők ellenőrizték. Megszámoltuk a pénzt, én izgultam, de megvolt minden hiánytalanul.
Később a költségvetési intézetből eljöttem, Pali bácsival elváltak útjaink, nem találkoztunk többet.
Eltelt 3 év, amikor felhívott egy fiatal ügyvezető, hogy most alapított egy német gyártó cég egy Kft-t, és Pali bácsi engem ajánlott könyvelőnek. Mikor az ügyvezető és a német tulajdonos eljött az irodánkba, kiderült, hogy ők a Saldo-t keresték könyvvizsgáló cégnek, de tévedésből rossz címre mentek és a Saldo-Minor Kft-ben Pali bácsinál kötöttek ki. Ilyen a szerencse, mert végül mindkettőnkkel szerződött a német. Pali bácsi a koránál fogva nem sokáig vett részt a munkában, de nekem 2005-ig ügyfelem volt a cég.
1993-ban alakultak, és ez volt az első alkalom, hogy a külföldön már ismert havi jelentések elkészítését kérték tőlünk. Ennek szerkezete a német számviteli szabályok szerint volt összeállítva. Az első mérleg elkészítésénél kezembe nyomtak egy hatalmas paksamétát, hogy akkor kérik a német mérleget is.
A kitöltendő táblázatok száma úgy kb 50 db volt, de szerencsére minden németül. Abban az időben még az angol számviteli nyelvet nehezebben értettem. Adtak hozzá egy bő leírást is, ami fantasztikusan jól levezette a német mérleg sajátosságait. A számítástechnika segítségével elég jól ki lehetett alakítani egy „hidat” a magyar és a német rend között. Rengeteget tanultam ebből a munkából. Így egy Budapesten eltévedt ügyvezető és tulajdonos, és egy véletlenül leszerződött feladat kapcsán volt alkalmam beletanulni a német számviteli rendbe, és 1993-tól minden évben megküzdöttem a konszolidált mérlegek nehézségével.
Szép lassan múltak az évek, a cég egyre nagyobb lett, egyre nagyobb szeletet fedett le a piacból. Székházat építettek. Aztán a fiatal ügyvezető 2004-ben máshova igazolt át, nem tudtuk ki lesz az utód. Aztán egyszer csak felhívott az új ügyvezető, eljönne bemutatkozni. Belépett az irodánkba, és azonnal tudtam, hogy a szerződésünknek vége.
Biztosan nem ismeretlen az az érzés, hogy valaki az első pillanatban nem hogy egy hullámhosszon, de még egy bolygón sincs az emberrel. Ez így volt. Az ő idejében tértünk át az IFRS-re 2004-ben, ami már az EU számviteli rendje volt, nem pedig simán csak a német. Megcsináltuk az átállást, minden rendben volt, nem voltak hibák és problémák, de mégse működött a munka közöttünk. Magam sem tudom megmondani, hogy miért. Mert konkrét vitánk soha semmiben nem volt. Az egész nyűglődés 1,5 évig tartott, mikor végül egyszerűen, mint két kifáradt házastárs, feladtuk. És a cég elvitte az anyagát.
Egy tanulsága van ennek a történetnek. Hogy a véletlen néha milyen érdekes fordulatokat hoz az ember életébe. Mi is ennek az eltévedésnek köszönhetjük, hogy a külföldi számviteli standardokban gyakorlatot szereztünk. Később más ügyfélnek is kellett ilyem speciális feladatot csinálni, de azért ez a munka volt az első és az etalon. Leszámítva ezt a 1,5 évet, én hálás vagyok ennek a cégnek. Hisz rengeteget tanultam tőlük. Mind cégvezetésben, üzleti technikákban, mind a számvitelben.
Vélemény, hozzászólás?