Nem egyszerű feladat a kis cégek életének mindennapjait szervezni és egyenesben tartani. A cégtulajdonos hihetetlen kockázatot vállal, és ezért nagyon motivált, hogy ne bukja el a befektetését, az évek alatt betett munkáját. Ezer szálon kötődik minden dossziéhoz, minden apró kicsi eredményhez. Szeretné a maximumot kihozni mindenből, ezért végletekig hajszolja a saját erejét és életét. Amikor ez már kezelhetetlen, vagy a cég fejlődésének rovására megy, akkor munkatársakat kell találni. Már ez se egyszerű, de aztán jön a betanítás és jó esetben felépül körülötte egy kis csapat. Sajnos sokszor előfordul, hogy már nem jut elég erő a kapcsolatok ápolására. És jön a kiégés, ami együtt járhat anyagi veszteséggel.
A munkahelyi konfliktusok kezelése a legnehezebb!
És ebben bizony sok ember vagy akár a cég is sérülhet. A kis cégek vezetője alig-alig lát bele az ilyen helyzetekbe, mert a mögötte lévő csapat szinte összezár, és rejtve maradnak a problémák. Bármekkora a cégben a konfliktus, a problémák elrejtése szinte minden résztvevő érdeke. És ha hirtelen terjed szét a probléma, akkor a cégvezetés csak pislog, mint hal a szatyorban.
Ha érződik a gond, akkor következzen egy tényfeltárás. Kezdjük magunkkal, a vezetőséggel. Persze a munkatársak besorolása is fontos.
Milyen csoportok vannak?
- versengő: aki minden esetben a saját érdekét látja, ezt mindig meg is akarja valósítani, és csak a saját pozícióját akarja megszilárdítani. Ennek érdekében megtesz mindent, és nem igazán együttműködő. Bármikor és bárkivel szövetséget köt, és ezt bármikor fel is rúgja.
- elkerülő: Az előbbi ellentétje. Soha nem ütközik, a véleményét magában tartja, és csak csendben pukkadozik. Jó alanya a kihasználtak csoportjának.
- problémamegoldó: a célt és a megoldást látja maga előtt, ezért a feladathoz az optimális megoldást keresi. Nem foglalkozik a másikkal, nem méricskél, nem versenyez.
- alkalmazkodó: hasonlíthatjuk egy igás lóhoz. Elvárja az irányítást, és retteg a felelősségtől. Ne őt nevezzük ki vezetőnek!
De vegyünk sorra néhány munkavállaló típust, akivel lépten-nyomon találkozni lehet a cégeknél.
A mosolygós
Erre a típusra a folyton kedves és mosolygós üzemmód a jellemző. Megtéveszt a kedvesség, a hízelgés, a simulékony magatartás. Mögötte sok esetben kegyetlen számítás van. Jó ha a hátad mögé nézel sokszor, ne érjen meglepetés. Néha a másik fúrása, anyagi előnyök kiharcolása, a sunyiság, vagy csak a tökéletes színjáték. Mivel ez egy munkahely, így a színjáték végén a vezető tökéletesen elhiszi, hogy a „mosolygós” a világ leglojálisabb embere, hogy az ő munkavégzése ezer százalékos. Akinek ég reggeltől estig a kezében a feladat, meg se áll, és egy mozdulattal több feladat sem hárítható rá. És természetesen nélkülözhetetlen. Aztán egy betegség, vagy bármilyen zavar a menetben már megmutatja, hogy a feladatvégzés a nagy lihegésben kimerül, és a munkaidő csak alig 50 %-ban van kitöltve. Ő az igazi versengő típus, letarol mindenkit maga körül, aki nem áll be.
A lusta
Ha csak simán lusta lenne, akkor kirúgná a vezetés. De trükkösen lusta. Egész álló nap dolgozik, de sokszor csak a neten kutat, gyereket nevel telefonon, 8-kor kávézik, 10-kor gyümölcsöt eszik. Mindenből csak keveset, hogy ne tűnjön fel. De ha összerakod, akkor a munkaidő fele erre el is megy. A munka is halad, de csiga tempóban. A trükk igazából a munkájának precizitásában van, hogy arra ne legyen kifogás. Kiválaszt magának egy vezérürüt a csapatból, annak jól benyal, neki mindent meg is csinál, és egymást fedezik. Az igazi alkalmazkodó. Jó partnere a mosolygósnak.
A kitaszított
Minden közösségben van, akit piszkálni kell. A lelkes, precíz a munkájában, de a többi nem fogadja el. Ha a vezetőség kiáll az ilyen munkavállaló mellett, akkor kitart. És miért ne állna ki, hisz sok esetben ő az igazi problémamegoldó. Néha sokáig is kitart. Ha nem kap támogatást sehol, akkor elmegy. De nem gond, mert a többi megmaradt majd talál a helyére másik alanyt, akit piszkálhat. Általában a kitaszítottnak a munkájával nincs baj, sőt… hisz ezért is piszkálják. A többi normáját rontja, ha túl jól dolgozik. Persze a kitaszított is tehet a helyzetéről. Hisz soha nem nyílt, általában nem is simulékony a közösség irányába, és szeret összeesküvés elméleteket dédelgetni.
A buta
Ez a kérész életű munkavállaló a butaság versenyét megnyerheti. Szakmailag sokszor annyira gyökér, hogy minden biztosítékot kicsap. Így elküldik. Jó esetben. Ha a butaság a szorgalommal is párosul, az igazán az atomcsapás egy vállalkozásban. De a butának is megvan a magához való esze. Csendes, alkalmazkodó, hihetetlenül simulékony, majdnem nyalizós (nyilván felfelé), és ez menti meg a kirúgástól. Ő az igazi elkerülő és alkalmazkodó egyvelege.
A nagyhangú
Fontos a magabiztosság, de néha idegesítő is. Az ilyen munkavállaló általában rutinos, kreatív, szakmailag jó, de erőszakos, egy igazi versengő. Sok barátja nincs a szervezeten belül, de mivel a munkája fontos és azt jól is végzi, így a vezetőség ragaszkodik hozzá. A többi meg utálja, néha ő lesz a kitaszított is. Egy szóval lehet jellemezni a nagyhangút. Ő az igazi kombinátor. Mindent lát, még azt is, ami nem is létezik.
A zseni
Ez a kedvencem. Aki úgy tekint rád, mint kisvállalkozásra, hogy te csak egy ugródeszka vagy. Csak azért nem ment el a vezető könyvvizsgáló céghez gazdasági igazgatónak, mert még nincs meg a diplomája. Azt kommunikálja, hogy a bölcsek kövét rá bízták, és rajta kívül mindenki csak gyökér. Vele van a legkevesebb gond. Mivel ugródeszkának tekint, így néhány hónap múlva el is fog menni a cégtől. Az életkor előrehaladásával, és néhány kiadós munkahelyi pofon után általában helyre rakja saját magát. De a kezdeti időszakban igen fárasztó egyéniség, és a kilépése után az általa elvégzett feladatokra egy jellemző szó van, káosz.
A néma levente
Ő nem bandázik, a klikkekhez is alig húz. Meghagyja a hidakat minden irányba. Úgy él, hogy alig venni észre a szervezetben. Nem konfrontál, nem mond véleményt, általában lojális is. Segítséget se kér, még ha ezt meg kéne tennie. Inkább szenved, mert fontosabb neki a transzparens lét. Semmilyen konfliktust nem vállal fel, passzív hozzáállására egy jellemző: amiről nem beszélünk, az nincs is.
Ha már felmértük a céget, hogy gond van, be is soroltuk magunkat és a munkatársakat, akkor lehet kezdeni keresni a megoldást, nem könnyű megtalálni. A folytatásban erre is kitérek… =>>>
Vélemény, hozzászólás?